Péntek 13 – A Babona megcáfolva

Elérkezett végre 2015. március 13-a, és végre idén először újra kézbe vette a Takács Klán (természetesen tiszteletbeli Takács Klán társunkkal, Kis Lászlóval kiegészülve) a horgászfelszerelést és nekivágott a kissé sem szívderítő reggelnek.

Ekkor még minden úgy tűnt, hogy egy igaz péntek 13 vár ránk, még a szolunáris naptár is nagyon rossz fogási esélyt jósolt (hozzáteszem, ez még sosem működött nálunk, főleg nem a Villantó-horgásztavon). Nyolc órakor értünk ki a Villantó-tóra, és a szigetre telepedtünk le. Az eső esett, olyan jó magyar áztatós módra, a szél majdnem lefújta a kalapomat és a hőmérő higanyszála sem merészkedett 4-5 °C fölé. Na de ahogy én azt mondani szoktam „nem a részvét a szándék, hanem a fontos”. Nekikezdtünk a pakolásnak és kilenc órára – az én botjaimat kivéve – már minden horgászkészség a halakat várta a vízben.

A csapatból csak jómagam kezdtem a horgászatot alapozó etetéssel, amit bár nem nyújtottam túl hosszúra mégis csak később tudtam nekikezdeni a horgászatnak a többieknél. Alapozó etetéshez többféle méretű és ízesítésű pelletet használtam, melyet már előző este bekevertem és fagyos pontyos tuning aromával tettem a halak számára még ellenállhatatlanabbá. Mivel az alapozó etetésben a döntő többséget a fekete pellet tette ki, így etetőanyagnak is fekete pelletes etetőanyagot választottam, fagyos ponty tuning aromával megfűszerezve.

Ami a csalikat illeti egy kedves barátunkkal - Fabók Ferenc – történt, előző esti beszélgetésünkre, és korábbi tapasztalataira hagyatkozva az édes ízvilág felé vittem el. Egyébként is jó választásnak tűnt, hiszen a csalogatóanyagok ízvilága is erre felé hajlott. Édes ananászos pellet, Mézes pálinkás pellet volt, amivel először próbálkoztam. Mindkettő eredményes volt. Nem csak a horgászat elején, de az egész napon át elkísértek. Egy-két kivételtől eltekintve - amivel még próbálkoztam - az Édes Ananász pellet volt az, amivel a legtöbb halamat fogtam. Tizennyolc kifogott pontyomból, 14-et ezzel a csalival sikerült horogra csalnom.

Érdekes tényként említeném még meg, hogy a tigrismogyoró is elég jól szerepelt a mai napon, a legnagyobb halunkat is ennek a csalinak köszönhettük ma. Valamint egy kis csontival megspékelve, minden fogósabb volt, mint önmagában, viszont külön nem nagyon működött.

A technikámat illetőleg ma a kiakasztott zsinórklipszes alapozó etetést és horgászatot részesítettem előnyben, melyekhez Rubin Feeder 360-as és Rubin Picker 330-as botomat választottam. Előzőt 20-as monofil főzsinórral és 16-os fonott zsinóros dobóelőkével használtam, míg az utóbbit 18-as monofil főzsinórral és 14-es fonott zsinóros dobóelőkével. Mindkét botomon 6-os méretű, hajszálelőkével ellátott horog volt a fegyverem.

Délután négy órakor ért véget a horgászatunk, mely a ványadt, hideg, esős és szeles reggeli indulásunk utána egy csodaszép, élménydús horgászattá kerekedet, mely 40 darab ponttyal ajándékozott meg minket. Bár a halaink nem voltak túl nagyok, a horgászat élménye mégis felejthetetlen volt.

Napközben néha még a nap is rámosolygott hidegtől és esővíztől meggyötört kis csapatunkra, s ekkor éreztük igazán, hogy mégiscsak érdemes volt felkelni ma reggel és horgászatra szánni napunkat.

Az alábbi táblázatban többek között a napközben használt csaliainkat láthatjátok: